A parazitákról az emberekben. "Hogy kerültek ezek oda? És hogy hagyhattam őket ennyi ideig a szervezetemben?"
Trichomonas urogenitális r. Toxoplazma makrofág A fertőző betegségek közül világszerte az egyik legnagyobb problémát a malária okozza. A maláriás váltóláz kialakulását okozó Plasmodium-fajok életciklusát a A a parazitákról az emberekben okozó egysejtű protozoont a maláriaszúnyogok Anopheles-fajok terjesztik — elsősorban a trópusokon.
A köztes gazda csípésekor a sporozoitok az ember vérével a májba jutnak, ahol intenzíven osztódnak. Az itt kialakuló merozoitok a vérbe kerülnek, és a vörösvérsejteket fertőzik meg.
A szaporodó egysejtűek nagy mennyisége miatt a vörösvérsejtek 24, illetve 48 óránként szétesnek — ilyenkor újabb merozoiták kerülnek a vérbe. Ez a ciklusosan lezajló esemény okozza a lázat, innen a betegség váltóláz elnevezése.
A merozoitok gametocitákká differenciálódnak, amelyeket egy újabb csípés során a szúnyog a vérrel együtt felszív. A gametocitákból a rovar nyálmirigyében jön létre a zigóta, pasties parazita kialakulnak az újabb sporozoitok. Látható, hogy a kórokozó bonyolult életciklusa során számos alakban előfordul az emberi szervezetben. Ezért nagy kihívás a maláriavakcina létrehozása — gyakorlatilag az élősködő minden fejlődési stádiumának sporozoit, merozoit, gaméták antigénje ellen kell kialakítani a hatékony immunológiai védelmet.
A bőrféreg parazitálja az embereket
Fokozza a nehézségeket, hogy a paraziták által okozott fertőzések krónikus, visszatérő jellegűek. A különböző gyógyszeres kezelések antibiotikumok hatása nem tartós, mivel a környezetben élő kórokozók újrafertőzik az embereket. Az élősködők állandó jelenléte a szervezetben olyan krónikus immunológiai reakciókat idéz elő, amelyek szövetroncsoláshoz vezetnek, és számos esetben nagyobb kárt okoznak, mint maga a parazita.
A malária váltóláz kialakulása — a Plasmodium falciparum életciklusa. A egysejtű protozoon sporozoitái szúnyogcsípéssel kerülnek az ember vérébe. A májba jutva intenzíven osztódnak, és a kialakuló merozoitok megfertőzik a vörösvérsejteket.
A szaporodó egysejtűek 24, ill. A gametocitákká differenciálódó merozoitokat egy újabb csípés során a szúnyog a vérrel együtt felszívja, és a rovarban kialakul a zigóta, amiből létrejönnek az újabb sporozoiták. Kivételt csupán az alacsonyabbrendű köztesgazdából származó paraziták képeznek; ezek közül számos elpusztul a komplementrendszer aktiválódásának eredményeként.
Szintén hatástalanok a fagociták: a legtöbb bekebelezett parazita külső burkát tegmen nem képesek megemészteni. Adaptív immunválasz A különböző paraziták jelentősen eltérnek szerkezeti felépítésük, biokémiai tulajdonságaik szempontjából, tehát érthető, hogy az immunválasz legkülönbözőbb formáit indukálják.
Számos féreggel — így pl. A többsejtű paraziták ellen kialakuló Th2-irányú adaptív immunválasz igen komplex Az IgE-termelő plazmasejtek a nyirokcsomóban lezajló, T- és B-sejtek kölcsönhatását követő izotípusváltás eredményeként alakulnak ki. Az IgE egyrészt a hízósejtek FcεRI-hoz kötődve indukálja gyulladási mediátorok felszabadulását, másrészt az eozinofil granulociták parazitaellenes ADCC-reakcióját is közvetítik.
Paraziták a szervezetünkben: mikor gyanakodjunk? - HáziPatika
Az utóbbi sejtek granulumaiból kiszabaduló fő bázikus fehérje MBP — lásd 3. A parazitaellenes védekezés során a komplementrendszer is aktiválódik, és a felszabaduló anafilatoxikus peptideknek a C3a-nak és a C5a-nak a helyi gyulladás fokozásában van szerepe. Mindez segíti a parazita szervezetből való eltávolítását. Többsejtű paraziták pl. Schistosoma ellen kialakuló immunreakciók.
- Immunológia | Digitális Tankönyvtár
- In: Tanulmányok Napjaink egyik divathulláma a "parazitairtás".
- Inkubációs periódus toxoplazmózis a
- Kenet férfiakban normál táblázat dekódolása
- A helminták paraziták az emberekben - Helminták jelei az emberekben
A többsejtű paraziták ellen kialakuló immunválaszban fontos szerepet játszanak az IgE-antitestek, a hízósejtek és a bazofil granulociták.
Az IgE-termelő plazmasejtek a nyirokcsomóban lezajló, T- és B-sejtek kölcsönhatását követő izotípusváltás eredményeként alakulnak ki IL-4 és IL-5 a parazitákról az emberekben. A hízósejtek IgE-közvetített aktiválása gyulladási mediátorok felszabadulását indukálja, amelyek — egyebek között — eozinofil és a parazitákról az emberekben granulocitákat, valamint monocitákat toboroznak a vérből a féreg behatolásának helyszínére.
A veleszületett immunitás elemei közül — a makrofágok mellett — a komplementrendszer aktiválásakor felszabaduló anafilatoxikus peptideknek, a C3a-nak és a C5a-nak a helyi gyulladás fokozásában van szerepe. Így pl. A krónikus, sejtközvetített immunválasz során kialakuló rostos kötőszövet megakadályozza a máj vénáiban a vér áramlását, így károsítva ezt a létfontosságú szervet.
A legtöbbet a Leishmania major, a makrofágokban élősködő protozoon immunválaszt indukáló mechanizmusairól tudunk Ez a kórokozó a makrofágok lizoszómáiban él és szaporodik. Azonban, ha az egyensúly eltolódik, és a Th2-sejtek aktiválódnak, akkor a szupresszív hatású citokinek — IL-4 és IL-1 — gátolják a fagociták mikrobapusztító aktivitását.
A Leishmania egysejtű parazita által okozott fertőzés ellen kialakuló adaptív immunválasz. A makrofágok lizoszómáiban élő és szaporodó kórokozó ellen kialakuló immunválasz során a lebontott patogénből származó peptideket a sejtek MHC-II-molekulái prezentálják a Th1-sejteknek.
Az aktivált limfocitákból felszabaduló IFNγ és TNFα stimulálja a fagocitákat, melyek vezikulumaiban a parazitákat elpusztító aktív oxigén- és nitrogén-származékok keletkeznek.
Fehér macska férgek
Ugyanekkor IL is felszabadul a makrofágokból, ami serkenti a Th1-sejtek proliferációját. A fertőzés leküzdése szempontjából fontos a Th1- és a Th2-sejtek aránya, mivel az utóbbiak által termelt IL-4 és IL gátolja a kórokozó elpusztításához vezető folyamatokat.
A paraziták menekülési útjai Mint minden patogén fennmaradásának, a paraziták létének, illetve túlélésének is feltétele, hogy ne váltsák ki a gazdaszervezet immunreakcióit, de ugyanakkor ne is pusztítsák el azt. A paraziták egyik legfontosabb jellemzője, hogy antigenitásuk elenyésző. Az is az immunválasz elkerülését szolgálja, hogy számos protozoon az immunrendszer elől elzárt helyen telepszik meg.
Gyakran megfigyelhető — pl.
Helminták jelei az emberekben.
Másik módja az immunreakciók elkerülésének a felszíni antigének struktúráinak megváltoztatása az életciklus során. Ahogy ezt korábban részleteztük, igen feltűnő a trypanosomák felszínének változása. Számos parazita — pl. DAF analóg. Mások — pl. A makrofágok általi eliminációt a Toxoplasma gondii úgy kerüli el, hogy a fagoszóma és a lizoszóma fúzióját gátolja.
A Trypanosoma cruzii pedig a fagoszóma membránját oldja, és így jut a citoplazmába.
