Amelytől a száj elkorhadt szaga


Innen még éppen látszott a ház, ahol mostanáig élt. Nem megyek vissza soha többet, mondta ki hangosan, aztán összeszorította a száját. Nem akart sírni, mert érezte, ha elkezdené, a végén talán vissza is szabadna. Azt pedig nem lehet, oda többé nem lehet visszamenni. Belenézett a vízbe, sárga levelek úsztak pörögve lefelé a kis gáton.

Fény derül Gecse Vica árvaságára, és arra, hogy szegény reményvesztett lány Zizi Pink néven pornókarriert melenget a keblén. Matyiról csak annyit, hogy bízik a Boss parfüm illatában, a végén pedig nemi hovatartozását illetően vád éri. Matyi nem sietett. Valahogy semmi kedve nem volt visszamenni a szénégető völgybe, itt a tó közelében hűvös és friss volt a levegő, nem olyan kormos szagú, mint a boksáknál. Egy bögöly repült a karjára, de nem vette észre, csak akkor, amikor belecsípett a könyökébe.

Ezt a gátat még a nyáron építették együtt a szomszéd gyerekkel. Akkor még jó volt minden, ő legalábbis úgy érezte. A barátom, mondta a szomszéd gyerekre, és nem értette, az miért húzza el a száját. Most már érti. Ha lenne egy csónakom, ábrándozott, akkor lecsorognék a patakon, bele a folyóba.

A magyar nyelv nagyszótára – online kiadás

Aztán csak vinne a víz. Persze nem is arra kell menni, hanem keresztben, át az országon. Jó hosszú út lesz, de egyáltalán nem félt tőle. Azt is kitervelte, hogyan utazik majd. A vonaton mindig valamelyik vécében lesz, vagy meglesi, a kalauz merre halad, előre vagy hátra. Aztán már gyerekjáték az egész, csak mindig mögötte kell lenni.

Leszállni valamelyik állomáson, előre vagy éppen hátra futni, ahogy szükséges. Valamennyi pénze van, de az kell élelemre. Ki tudja, mennyi időbe telik, mire célhoz ér. Amióta eldöntötte, hogy elmegy, különös módon újra látta azt a csöpp házat, aminek csupán az eleje volt ház, a belseje már inkább barlang. Ott élt nagyapjával, onnét ragadták el őt egy hideg, havas napon, s pinwormok és ízületek éppen oda készült.

Nagyapja biztosan várja.

Nagypéntek en erdőben járni, fészket szedni vagy folyóparton időzni: jegyez sok szerelmi csalódást ez évben. Nagypénteken templomban lenni: anya halála. Nagypénteken mosni: szomorú húsvét. Pénteken húst enni, lerészegedni vagy paráználkodni: szomorú szombatot jegyez.

Ő mindig várta, akkor is amikor elcsavargott, vagy amikor ellopta az apja, és ő mindig haza is talált. Hát most is képes lesz rá. Az igaz, hogy most sokkal messzebb van, de nagyobb is lett. Nagyobb és erősebb, ezt érezte. Nem volt verekedős, mégis, egyszerűen tudta anélkül, hogy próbálta volna, mennyire erős.

Most pedig annyira szomorú, hogy akár a világ végéig is el tudna menni, ha kéne. De nem kell.

tiszta bélparazita

Csak Debrecenig kell, vagy Nyíregyházáig. Ott, a két város között van valahol a nagyapja. Persze nemcsak ő, hanem az egész családja talán, ám azokhoz nincs semmi köze. Az anyjához főleg. Nem anya az ilyen, fiam, mondogatta a nagyapja, hol ezzel áll össze, hol azzal, elfajzott nagyon.

Ha nagyanyád élne, saját kezével ütné agyon. Régebben még mind együtt éltek, volt egy egész nagy ház, úgy emlékszik. Az igaz, hogy sokan is voltak rá, sokszor nem is tudta ki kicsoda. Például sokáig azt hitte, csak anyja van Aztán egyszerre ott termett egy ember és azt mondta rá az anyja, ez az apád, és tényleg az volt, adott neki egy nyalókát, meg egy fakést.

Megjött a börtönből ez a szarházi is, morgott a nagyapja, lesz most már megint hajcihő. Lett is.

Volt, hogy minden este verekedéssel végződött. Az a rohadt ital, magyarázta a nagyapja, ő meg rettenetesen félt és megfogadta, hogy soha nem fog inni, olyan rémületesnek látta az apját.

Vérben forgott a szeme, ide-oda zuhant a szobában, állandóan ölni akart. Legszívesebben a föld alá bújt volna, amikor meglátta a kést, rohant a nagyapjához és eltakarta a szemét, de hiába. Visított ilyenkor mindenki, ne amelytől a száj elkorhadt szaga rám a késsel, az anyja például ezt visította, csak a nagyapja nem szólt semmit, magához ölelte és ringatta.

az emberi orsóféreg jellemzői

Csitította, hogy ne féljen. Ezeket mind azóta is álmodni szokta. Kellemes szag a szájból az apja hadonászik a késsel. Meg az anyja visítását.

Hazatalálni

Ilyenkor felébred, és nem tudja, hol van. Éjszaka különben se szokta tudni, hol van. Figyelni szokott kifelé és csak nagysokára talál rá a valóságra. Annyi helyen volt már, nem csoda. A legrosszabb hely mégiscsak az intézet volt. A legjobb meg ez itt, amit most elhagy örökre.

Szerkesztők

Meg még nagyapjánál is jó volt, ott a barlangban. Ott nem félt, de nem volt mindig ennivaló, aztán tüzelő sem. Este nagyapja körbetekerte mindenféle ruhákkal és úgy feküdtek a sötétben, egymáshoz bújva. Akkor már nem volt senki velük. Az anyja elment valakivel, meg a rokonok is valahogy eltűntek.

Apád mindenkit elzavar, mondta nagyapja még a régi házban, de velünk nem bír, figyeld csak meg! De nem úgy lett, hanem úgy, hogy egy éjjel részegen rájuk gyújtotta a házat.

ESŐ Irodalmi Lap - Szerzők

Nagyapja nem adta oda a pénzét, azért. Ő csupán arra emlékszik, hogy rohannak ki a házból és marja a torkát a füst. Meg arra, hogy a nagyapja sír, és könnyei az ő arcára potyognak. Soha nem látott még sírni férfiembert. Ezután költöztek: be abba a barlangos házba. Azt mondták pedig nekik, hogy nem szabad, életveszélyes.

Bármikor leszakadhat, mert homok az egész, magyarázták, de nagyapja nem törődött velük. Tényleg nem volt hová menni. Meg aztán pénz se volt, csak egy kevés. Azt a hegedűjében tartotta a nagyapja. Az a hegedű úgy volt, hogy az övé lesz, hogy ő fog rajta muzsikálni, ha felnő. Most nem tudja mi van vele, de biztos megvan, mert nagyapja nagyon vigyázott rá. Egyszer pedig azt is el akarta adni az apja.

dace paraziták hogyan lehet eltávolítani a férgeket a mopszokról

Utánuk jött és azzal fenyegetőzött, hogy ezt a házat is rájuk gyújtja. Megver az isten, meglátod, kiabált ki a nagyapja, aztán többet nem is szólt. Az apja meg káromkodott még egy ideig, aztán elment. Legközelebb akkor jött, amikor nagyapja nem volt itthon. A fiam vagy, a hétszentségit, ezt kiabálta, és már vitte is magával. Annyira félt, hogy ordítani sem mert. A könny csípte az arcát és úgy folyt a szeméből, hogy semmit nem látott.

Fájt a karja, ahogy húzta őt az apja, de azért sem mert szólni. Elvitte a szomszéd faluba, ott élt akkor egy asszonnyal. Az asszony kedves volt, megtörölte az orrát, és adott egy nagy tányér levest. Este azonban azt mondta az apjának, mi a fenének hoztad ide ezt a gyereket, maradt volna az öregnél. Ott csak ne maradjon, szólt vissza az apja, az öreg dögöljön meg ott, ahol van.

Ebből azt vette ki, hogy a nagyapját veszély fenyegeti. Addig várt összeszorult gyomorral, míg lerészegedtek mind a ketten. Aztán kimászott az ágyból, és lábujjhegyen átment a konyhán. Annyira félt, hogy összepisilte magát, mielőtt kiért volna az ajtón. Éjszaka volt, de világos nagyon. Ragyogott a telihold. Tudta, merre kell menni. Ameddig csak bírta, futott. Néha megállt, kilihegte magát, és futott tovább. És sikerült. Mire hajnalodott, már ott kuporgott nagyapja ölében.

Az meg csak simogatta, úgy altatta el.

Hatéves volt akkor. Az apját többet nem látta.

Ha még egyszer el akarna vinni téged, megölöm, mondta férgek gyógyszereinek áttekintése, és a baltát odaállította az ajtó mögé. Úgy nézett, hogy elhitte, tényleg megtenné. Jó lett volna ezután, csak jött a tél. A hideg, és hogy nincs mit enni.

Szócikkírók

Nagyapja elment olyan házakhoz, ahol régebben muzsikált, lakodalomban vagy temetésen. Onnan kéregetett ezt, azt. Fát kapott, meg krumplit, káposztát, ilyesmit. Néha pénzt.

  • Krúdy Gyula: Álmoskönyv - Tenyérjóslások könyve
  • Hogyan lehet átadni a pinworm tojások kaparását
  • A pontyokban férgek vannak
  • Прикрыв глаза, давая им долгожданный отдых, он вдруг почувствовал, что кто-то тянет его за ногу.
  • Férgek a szemekben miért

Volt olyan hely, ahol azt mondták, ne jöjjön többet. Máshol dolgozhatott is, fát vágott, etette az állatokat, de ez csak ritkán fordult elő. Ilyenkor vitte őt is mindig magával. Nem mész már mellőlem, akkor vagyok csak nyugodt, ezt mondta.

Azt, hogy éhes volt különben jobban bírta. A hideget nem. Fájt a keze, lába, ha beleütött a fagy már ordítani tudott volna csak. A nagyapja dörzsölgette, huhogatta, volt, hogy a szájába is vette, ott melengette a kezét.

Szóval rossz volt nagyon, de ő azért amelytől a száj elkorhadt szaga nem ment volna onnan semmiért. Egy reggel azonban a nagyapja nem bírt felkelni. Nézd már, mondta neki, valami lett a lábammal, mozdítani sem tudom. Akkor ő letekerte amelytől a száj elkorhadt szaga rongyokat és együtt nézték azt a lábat.

Kék volt és vörös és még mindenféle más színű, és mintha nem is láb lenne, hanem egy olyan hosszúkás lufi, amiket a búcsúkban árulnak. Az orvos azt mondta, ne vicceljen már ember, maguk itt megfagynak mind a ketten, ezt én nem hagyhatom.

Nagyon dühösen ment el, ők pedig ültek némán összekapaszkodva, rémülten, amíg meg nem érkezett a mentő. A kórházban el se búcsúzhattak rendesen. Ő a gyerekosztályra került, de csak pár napig, megfigyelésre, onnan meg vitték egyenesen az intézetbe.

Két nő jött érte, s ha nincs az a kedves ápolónő, a Zsuzsi, akkor nem is láthatta volna a nagyapját, jó is volt látni persze, meg nem is. A lába fel volt kötözve, meg fognak műteni lehet, mondta nagyapja és magához húzta. Ahogy rendbe jövök, elmegyek érted, súgta a fülébe, nem hagylak ott, ne félj!

El innen! C, 3 Menekülni, ki innen, el innen életem zűrzavarából! Támaszkodjatok bátran a semmire. Oldalt el Pilinszky János

Megcirógatta nagyapja szúrós arcát és azt mondta, hogy nem félek, s tényleg nem félt, csak valami idegen érzés szorította a torkát, hogy folyton nyelni kellett tőle. Utána sokáig nem beszélt. Nem szólt egy szót sem a gondozókhoz, de még a amelytől a száj elkorhadt szaga sem. Csúfolták, hogy néma. Egyszer az egyik fiú, miközben verte, azt kiabálta, ha megszólalsz, abbahagyom. Hiába, nem tudott megszólalni.

  1. Test galandféreg jelei
  2. Spenót parazita
  3. Pinworms emberekben kezelni
  4. Ezredvég - VIII. évfolyam, /6. június (1)
  5. == DIA Könyv ==

Végül a gyerek abbahagyta, és többé nem is bántotta.