Egész életemben férgekkel élek, Szerelmem, Elektra


S Egész életemben férgekkel élek épp ez a század az, amelyben a legtöbb emberi kapcsolat tönkremegy. Hogyan lehetséges ez? Kérdésünkre megtaláljuk a választ, ha arra gondolunk, mit szoktunk tenni egy megbillenő kapcsolatban. Az első reflexünk az, hogy a másikban keressük a hibát.

helminthiases a húson keresztül

Tehát arra tekintünk, amin mi magunk nem tudunk változtatni, csak a másik. Természetes, hogy a másik is ott keresi a hibát, ahol ő nem tud segíteni, csak én tudnék. Így aztán a hiba kijavítására semmi esély, semmi remény nincs.

De nemcsak egy hiba esetén téves a reflexiónk, hanem a kapcsolat első pillanatától kezdve fontos a helyes önreflexió. Az, hogy hogyan gondolkodom magamról, teljességgel meghatározza, hogy hogyan gondolkodom a másik emberről.

Közép menü

Három alapállás lehetséges: az individualista, a kollektivista és a perszonalista. Tekintsük át e három esetet! Az individualista szemlélet azt jelenti, hogy én úgy ahogy vagyok, egy teljességnek képzelem magam a latin individuum szó oszthatatlanságot, teljességet jelent.

oldalán fáj a férgek teszteljék férgek perm

Aki így vélekedik magáról, annak számára a másik ember nem fontos. Az ilyen ember életében a szeretet szónak, valójában nincs értéke. A másik úgy jelenik meg előtte, mint aki az ő korlátlan szabadságát, életterét állandóan zavarja. Jean-Paul Sartre ezen az úton haladva eljut egészen addig, hogy kimondja: "A másik ember: a pokol.

Ez a gondolkodásmód persze magában hordja az ellentmondását, hiszen ha az egyén semmit sem ér, a csoportosulás hogyan érhetne valamit? Értékes közösség csak értékes személyekből születhet. Aki úgy akar csoportot formálni, hogy iparkodásában nem tiszteli az egyén páratlan értékét, tönkreteszi azokat, akikből az értékes közösség létrejöhetne. A perszonalista szemlélet elkerüli az előbb említett két szélsőséget: Nem hitegeti magát azzal, hogy az egyén úgy ahogy van, egy teljesség, hanem Egész életemben férgekkel élek alázattal úgy tekint magára, hogy ő egy végtelen üresség, amelyet töltögethet mások szeretete, és teljesen megtölthet az Isten végtelen szeretete.

A tárgyi világ felé a személy mindig csak egy-egy képességével fordul észlelés, érzékelés, elképzelés, akarat, gondolat, tevékenység Valójában minden személyes találkozás transzcendens, ahogy Buber fogalmazza: "A TE kegyelem által találkozik velem. Ha naivan válaszolok a föltett kérdésre, akkor azt mondom, hogy mindenki másnál jobban ismerem magam, hisz más életéből csak egy-egy területet, egy- egy szakaszt ismerhetek, a magam életének pedig minden apró részletét fel tudom idézni: A valóság egészen más: legkevésbé önmagam ismerem.

Egyszerűen nincs rálátásom magamra, nem tudok olyan távolságot teremteni magamtól, hogy önismeretem tárgyilagos lehessen. Ezt a kemény igazságot csak a legőszintébb emberek vallják be.

Álljon itt Francois Villon bizonyságtétele: Apró képek balladája Tudom, mi a tejben a légy, Tudom, ruha teszi az embert, Tudom, az új tavasz mi szép, Tudom, mely gyümölcs merre termett, Tudom, mely fán mily gyanta serked, Tudom, hogy minden egy dolog, Tudom a munkát, lusta kedvet; Csak azt nem tudom, ki vagyok. Tudom az urak nyakdíszét, Tudom, melyik ruha mi szerzet, Tudom, ki gazdag, ki cseléd, Tudom, mily fátyolt kik viselnek, Tudom a tolvaj- s kártyanyelvet, Tudom, tortán él sok piszok, Tudom, mely csap mily bort ereszthet, Csak azt nem tudom, ki vagyok.

Tudom ló s öszvér erejét, Tudom, mit érnek, mit cipelnek, Tudom, pénz szava szép beszéd, Tudom, hol mérik a szerelmet, Tudom, mit higgyek a szememnek, Tudom, Róma mit alkotott, Tudom, hogy a cseh mért eretnek, Csak azt nem tudom, ki vagyok. Ajánlás Mindent tudok hát, drága herceg, Tudom, mi sápadt s mi ragyog, Tudom, hogy a férgek megesznek, Csak azt nem tudom, ki vagyok. Szabó Lőrinc fordítása Kegyetlen őszinteség: "Tudom, hogy a férgek megesznek, Csak azt nem tudom, ki vagyok.

Szóltunk már arról, hogy nincs rálátásunk saját magunkra. A pszichológia feltárta, hogy indítékrendszerünknek kilencven százaléka tudattalan, mindössze tíz százaléka a tudatos. Épp ezért a lélektan akkor lépett a tudomány szintjére, amikor az önmegfigyelést - mint egyetlen kutatási módszert - feladta.

Sokan arra hivatkoznak, hogy nincs idejük önreflexióra, önvizsgálatra, fontosabbnak tartják mások szolgálatát, vagy épp a világ alakítását. Akik pedig a világ alakításával takaróznak, azok számára hadd idézzük itt Lucien Aimé Duval kijózanító állítását: "A világot akarni megváltoztatni csak alibi, hogy az ember ne változtassa meg önmagát.

Ezerszer könnyebb a külső hibát, rosszat megtalálni és kijavítani, mint szembenézni a bennünk pusztító gonoszsággal.

Találóan mondta egy remete: "Aki minden szépítgetés nélkül úgy ismeri és vállalja önmagát, amint van: ez nagyobb dolog, mintha negyednapos halottat támasztana föl. A tárgyi világ könnyű prédája az embernek: bármely apró, töredékes iparkodást siker peték ürülékének vizsgálata, féreg módszer. A személyes kapcsolatokhoz pedig - ahogy már idéztük - "egész lényemet" kell adnom.

Itt minden életre-halálra megy; Antoine de Saint-Exupéry kis hercegének szavaival élve: "egyszer s Egész életemben férgekkel élek felelős vagyok azért, akit megszelídítettem".

S az emberek gyávák az ilyen felelősség vállalására, nem építenek ki személyes kapcsolatokat, a másikat megalázva Téves alapok önismeretünkben tárgyként kezelik partnereiket.

Férgek a székletemben :: Keresés - InforMed Orvosi és Életmód portál ::

Ám az ilyen relációk semmit nem fednek föl az ember végtelen mélységeiből, értékeiből. Hát így áll a dolog, ezért nem ismerjük önmagunkat! Így találjuk meg a dolgok pontos helyét. Az önismeretben is megkísért bennünket, hogy viszonyításokra alapozzuk önértékelésünket.

Miért téves ez az alap? Idézzük Kosztolányi Dezső szavait: "Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él Szegény a forgandó, tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse. Ha magamat viszonyítgatom másokhoz, lehangoló összegzést állapíthatok meg: a legtöbb szempontból átlagos vagyok; egy-két területen kiválóbb vagyok ugyan mint az átlag, de sok- sok területen alul maradok. Volt egy diákom, aki tanulmányi eredményben mindig az osztály legvégén kullogott, mégis a legkiválóbb tanítványaim közé sorolom, mert minden erejét megfeszítve érte el eredményeit, míg más játszi könnyedséggel lett kitűnő.

Lám, milyen igazságtalan lett volna, ha őt pusztán a többi eredményéhez viszonyítva ítélem meg.

meddig ürülnek ki a pinwormok a testből

A viszonyítás a személy legfontosabb tulajdonságát, páratlanságát veszi semmibe. Shakespeare senki mással, egyedül Shakespeare-rel mérhető, s ez a bölcsesség minden emberre fennáll. A másik téves alap: az elvárás. Hány ember ment tönkre azért, mert minden látszatteljesítményért tapsoltak neki, igazán komoly elvárással senki nem fordult feléje!

Másokat pedig épp egy túlzott elvárás tesz tönkre. Egy diákom közepes tehetsége fölött a szülők sehogy nem tudtak napirendre térni, a fiút egyetem elvégzésére erőltették.

A túlzó elvárás Egész életemben férgekkel élek vezetett: a fiú öngyilkos lett. Hány ember nyomorította meg, vagy hallgattatta el lelkiismeretét, mert helyébe külső elvárásokat helyezett! Hány fegyőr vagy lágertiszt süllyedt állat alattivá, mert egyetlen szempont vezérelte: felettesének elismerése. Sok ember boldogságát tette tönkre az, hogy az alacsony szintű elvárás nevetségesen hiúvá, gőgössé tette. Mennyi képesség maradt kiműveletlen azért, mert igénytelen szülők vagy pedagógusok megelégedtek a lappangó tehetség tört részének kimunkálásával!

Mások valójában szép eredményeket értek el, de munkájuk gyümölcseinek soha nem tudtak örülni, egy állandó keserűség megmérgezte életüket, mert egykor hamisan magas elvárást oltottak beléjük.

Második rész

Ismerjük József Attila hányatott életét. Mennyi hamis elvárás vette körül gyermekkorától kezdve, de tudott mindegyiktől függetlenedni, s "nem középiskolás fokon" tanít bennünket az emberi szabadságról, önismeretünk egyetlen helyes alapjáról: "Az én vezérem bensőmből vezérel!

Egy-egy szempont az önismeretben nem föltétlen azért rossz, mert alapvetően hamis, hanem azért válik rosszá, mert monopol helyzetbe kerül.

Lássunk néhányat ezek közül: 1. Élményeimmel mérem magam Sokszor tévesen nemcsak egy vakációt, hanem egész életemet is Egész életemben férgekkel élek mérem, hogy mennyi élményt habzsoltam.

De sem a vakáció, sem én nem vagyok azonos az élmények összességével. Igazából azok az élmények értékesek, amelyeket van időm feldolgozni. Ehhez pedig le kell mondanom újabb élmények szerzéséről. Az öncélú élmény-hajhászás az unalomhoz, testi- lelki fásultsághoz, s előbb-utóbb a teljes csömörhöz vezet. Tehát félrevezet, és tönkretesz, ha magam pusztán élményeimmel mérem. Tetteimmel mérem magam Ez az egyoldalúság szükségszerűen tragédiához vezet: minél többet vállalok, annál inkább romlik tetteim minősége.

A tapasztalt elégtelenséget úgy próbálom kiküszöbölni, hogy még többet vállalok, s még rosszabbul végzek mindent, s ezt a rohanást legtöbbször csak egy szívinfarktus képes megállítani. Naponta fel kellene mondanunk a következő leckét: "Tetteimnek önmagukban semmi értékük sincs, pontosan annyit érnek, amennyi figyelmet és szeretetet hordoznak.

Sikereimmel és kudarcaimmal mérem magam Az összes klasszikus "tragédia" épp arról Egész életemben férgekkel élek be, hogy páratlan jellemeket morzsolnak fel a történelmi erők. Ha a siker mérce lehetne, nem tekinthetnénk példaképként Hamletre, Bánk bánra, de Jézus Krisztusra sem. Máskor pedig azt tapasztaljuk, hogy gonosztevőknek tapsolnak milliók. Ha kereszténynek vallom magam, újra meg újra át kell gondolnom, hogy Jézus életét sem a.

Tankcsapda - A legjobb méreg (hivatalos videóklip)

Amikor kifelé fordulva - viszonyítások és elvárások alapján - szeretném megkapni a választ a legfontosabb kérdésre, hogy ki vagyok én, ez a keresés tévesnek bizonyul. Bármely más külső szempont élmények, tettek, sikerek, kudarcok szintén zsákutcába visz.

Egész életemben férgekkel élek férgekről szóló programok

A helyes önismeretnek tehát egyetlen útja van: elindulni a belső világ fölfedezésére. Illyés Gyula így írja le ha a férgek viszketnek a fokos fordulatot, amikor nem kifelé, hanem befelé indulok el: Hunyt szemmel Mihelyt a szemem nyitva van, lehunyom rögtön önmagam: nyomban nem leszek semmi sem, csak szem, csak világ-teli Egész életemben férgekkel élek, de ha szememet lehunyom.